2015. augusztus 23., vasárnap

24. fejezet: Megtörő jég

"Általában segít, ha az ember kimondja az érzéseit. Úgy gondolom, ha valaki képes lépésről lépésre elérni valamit, akkor képes lesz arra is, hogy változtasson, és egy másik irányba haladjon..."
- Nora Roberts

 A gif saját készítésű! Ne használd fel az oldaladon! Köszönöm!

 Félálomban lehettem, a fejem hasogatott és nem tudtam visszaaludni. A különös jelenéses álom valóságosnak tűnt… ezután már nem tudtam eldönteni, hogy képzelődtem-e vagy ideje lenne komolyan vennem a hasonmásom szavait. Nem igazán tudtam, mi tévő legyek, de abban biztos voltam, hogy egyelőre ezt titokban tartom a többiek előtt. Nem akartam, hogy bármelyikőjük is aggódjon értem… Blake-et és Avant pedig végképp nem akartam beavatni a dologba. Az előbbi így is többet tudott, mivel ő mentett meg a hasonmásom megölési kísérletétől - bár erről nem volt tudomása.
 Tovább gondolkodtam volna, de megcsörrent az ébresztőóra, miközben elég gondterhelten bámultam a falat.
 A házban csend honolt, tehát Jamie korán elment edzésre. Sabrina bizonyára még aludt. Szabadnapja volt ma, mivel hajnali egy után ért haza a céges buliról. Az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam, melynek újbóli pittyegése figyelmeztetett, hogy jobb lesz, ha nekiállok készülődni, ha nem akarok elkésni az iskolából. Első órám művészettörténet volt, ami az egyik kedvencem volt, így nem állt szándékomban egy percet sem késni róla. Óra elején az oktató körbeadja a jelenléti ívet, majd az összes ottani diáknak alá kell firkantania a nevét az adott sorban.
 Nem akartam jobban elmélyülni az órarendemben, gyorsan a fürdőbe siettem. Hideg vízzel megmosakodtam, fogat mostam, a hajamat megfésültem, majd összefogtam szorosan a fejem tetején. A tükörbe bámultam.
 - Milyen sápadt vagy - jegyeztem meg hangosan a tükörképemnek, s legyintettem egyet.
 Visszamentem a szobámba, ahol magamra öltöttem az előre kikészített aznapi öltözékemet, majd a szokásos szempillaspirál és szájfény használata nélkül elindultam lefelé a lépcsőn. Óvatosan lépkedtem, hogy még véletlenül se keltem fel Sabrinát, aki alig néhány órája feküdt le aludni. Az előszobában felhúztam a bokacsizmámat, majd magamra vettem a bőrdzsekimet, hiszen február közepe lévén kimondottan hűvösnek indult a reggel.
 Elmerengve értem ki a szabadba. Abban a pillanatban, ahogy átléptem a bejárati ajtó küszöbét, nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. Fázósan öleltem át magam a kezeimmel, a kifújt lélegzetemet látni lehetett a hidegben.
 A második utcánál jártam, mikor összetalálkoztam egy ismerőssel, akivel az utóbbi időben semleges volt a kapcsolatom. Amint észrevett engem, intett.
 - Laycie, pont hozzád indultam! Gondoltam, mehetnénk együtt az iskolába!
 - Raven - bólintottam üdvözlésképp, mire bosszús arcot vágott, de nem tette szóvá komorságomat. Az elmúlt hetekben nem igazán szóltunk egymáshoz, kerültem a lányt, ami nem volt egyszerű, hiszen a bátyám barátnője volt… Mint tegnap előtt kiderült, hétvégén lesz a születésnapja, február tizennyolcadikán, ami napra pontosan megegyezett egy másik általam ismert személy születésével. - Tudtad, hogy Blake is aznap született, mint te? - tettem fel a kérdést érdeklődve, mire Raven megvonta a vállát, úgy felelt.
 - Egyetlen dolgot tudok csak az új fiúról, hogy a te exbarátod, aki összetörte a szívedet. - Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit, de az aurája negatív voltából arra következtettem, hogy nem jóindulatból látogatott meg. Mindenképpen ki fogom találni, mit akarhat tőlem. - Akkor megyünk?
 Bólintottam, majd közösen folytattuk utunkat. Fél nyolc volt, tehát még elegendő időnk volt az órakezdésig.
 Mivel nem volt elég erőm bájcsevegni a lánnyal, inkább felidéztem magamban a napot, amikor megtudtam, hogy Jamie és Raven összejöttek. Lassan fél éve már annak, hogy egy párt alkottak. A hír rajtam kívül majdnem minden ismerősömet meghökkentette, egyedül Dylan és Bradley számítottak rá, hogy be fog ez következni.
 Az iskolaudvaron voltam a lányokkal, kellemes őszi idő volt, pár napja kezdődött meg a második évünk az egyetemen. A fiúknak tavasszal lesz a diplomaosztójuk. Ünnepeltünk, hogy túléltük a tanévet, a lányokkal úgy döntöttünk, hogy tanítás után elmegyünk a közeli bowling pályára, hogy szórakozzunk egyet. A fiúknak is szóltunk, egyedül Jamie-vel kellett még tudatni az ötletünket. Ezt a feladatot felvállaltam, hiszen az utóbbi időt külön töltöttem a bátyámmal, így kezdett hiányozni a túlzottan féltő énje, aki minden lépésemről tudni akar, hogy még véletlenül se érjen baj.
 A csengő hangja élesen szólalt meg, visszhangot verve a fejemben, ami percek múlva szűnt csak meg. A folyosón halk mozgást észleltem, mire intettem a lányoknak, hogy bújjunk el az egyik terem ajtaja mögött. Ők nem igazán értették, miről van szó, de kérdés nélkül teljesítették a kérésemet és hosszasan figyeltük szótlanul az előttünk zajló eseményeket. Azt hittem, káprázik a szemem, de tévednem kellett.
 Jamie lépkedett Ravennel kézen fogva, én pedig alig tudtam türtőztetni magam, hogy ne rohanjak ki és zúdítsam a párra a haragomat.
 - Csss, Laycie, még meglátnak! - fogott le Lindy, miközben akaratomon kívül voltam tanúja annak, hogy a bátyám körbenéz a folyosón, majd pedig megcsókolja a lányt. Szemeim elkerekedtek, s miután rájöttem, hogy az egyik barátnőmnek borzasztó érzés lehetett ezt nézni, bocsánatkérően fordultam a világosbarna hajú lány felé, akin látszott, hogy rettentően odavan az előbb látottaktól. Megrázta a fejét, fájdalmas tekintettel fordította el a fejét. Teljesen együtt éreztem Faye-jel. Az elejétől kezdve tudtam, hogy nagyon megkedvelte Jamie-t, és magamban reménykedtem, hogy ez nem marad viszonzatlanul, de végül nem így történt. Jamie a negatív aurájú Ravent választotta!
 - Jamie! Mikor akarod elmondani Laycie-nek, hogy együtt vagyunk? - hallatszott a feketehajú színtelen hangja, amitől kirázott a hideg. Hallgatózni kezdtem.
 - Fogalmam sincs, királylány. - Megforgattam a szemeimet a megszólítás hallatán, közben tovább füleltem. - Még…
 - Nem alkalmas, tudom - fejezte be helyette.
 - Nem erről van szó - sóhajtott fel a bátyám gondterhelten, én pedig úgy döntöttem, hogy hamarosan előbújok a rejtekemből és szembenézek a testvéremmel. Nem tudtam fenntartani a látszatot, hogy nem ráznak meg a szavai. - Téged akarlak megóvni, hiszen mindketten tudjuk, hogy Laycie nem fog örülni, mikor tudomást szerez kettőnkről - fordult szembe a lánnyal, majd szerelmesen végigsimított annak arcán.
 - Jól gondoltad, bátyó. - Kiléptem az osztályteremből, ami idáig biztos pont volt, hogy ne lássanak meg, de nem bírtam tovább némán figyelni őket.
 A lányoknak jeleztem a fejemmel, hogy maradjanak, pontosabban a vörös hajú lánynak, ugyanis Faye teljesen magába zuhanva rogyott le a padlóra, s könnyezni kezdett a hallottak miatt. Nagyon sajnáltam őt, de jelenleg előrébb való volt, hogy beolvassak a bátyámnak és a barátnőjének, mennyire rosszallom a kapcsolatukat… Akik egy légtérben láttak Ravennel, tudták, hogy nem vagyunk köszönőviszonyban, pláne most, hogy titokban randizni kezdett Jamie-vel. Ki tudja, mióta tartott a titkos viszonyuk, de jobb megtudni, mint tudatlannak lenni.
 Összeráncoltam a homlokomat, úgy lépkedtem a páros felé, akik döbbenve figyelték lenéző arckifejezésemet.
 Jamie előrelépett, mintha ezzel akarná védeni a lányt.
 - Erre semmi szükség, nem fogom megütni őt vagy ilyesmi, ha erre gondoltál - jegyeztem meg elgondolkodva a bátyámra nézve, majd megadóan emeltem fel a kezeimet, hogy mindketten lássák, nem akarok rosszat.
 - Tudtam, hogy ez lesz, ezért nem akartam, kedves húgi, hogy tudj rólunk - mondta Jamie, majd ismét összekulcsolta ujjait a lányéval.
 - Essünk túl rajta - sóhajtottam lemondóan, mire egyszerre bólintottak. - Lennének feltételeim, ha azt akarjátok, hogy elfogadjam ezt. - Szándékosan nem ejtettem ki a „kapcsolat” szót, ezzel is érzékeltetve velük, hogy határozottan ellenzem kettejüket. Újabb bólintás Raventől, Jamie azonban gyanakodva vonta fel egyik szemöldökét.
 - Miből gondolod, hogy lehet beleszólásod a kapcsolatunkba, Laycie? - tette fel a jogos kérdést a bátyám, mire gúnyosan elmosolyodtam.
 - Ha már nem hallgattál rám, legalább had legyen véleményem, ami mellől nem tágítok - adtam a tömör feleletet.
 - Milyen feltételeid lennének?
 - Addig, amíg nem mutatod be őt hivatalosan apának és Sabrinának, nem mutatkozhattok együtt nyilvánosan. Illetve kizárólag akkor tartózkodhattok nálunk, amikor én házon kívül vagyok - soroltam a feltételeimet gondolkodás nélkül, mire Raven megadóan bólintott. Jamie-re néztem, kinek arca feszült volt.
 - Legyen, de akkor ti rendezitek vagy felfüggesztitek a nézeteltéréseiteket, mikor pedig egyazon légtérben vagytok, nem szurkálódtok egymással - jelentette ki végül.
 - Rendben - mentem bele Ravennel egy időben.
 Végül tehát valamennyire rendeztük a viszonyunkat, de nem igazán akart egyikőnk sem kezdeményezni és a másik barátja lenni. Ahhoz túl sok volt a rovásunkon, hogy elfelejtjük a kettőnk közt fennálló ellentétet. Túlságosan is különböztünk, Raven negatív lényt birtokolt…
 Nem igazán értettem, miért őt választotta a bátyám, de sajnos nem volt jogom megkérdőjelezni a döntését. Már felnőtt volt, idősebb nálam, ráadásul be kellett látnom, hogy még nem láttam őt boldognak azelőtt. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne találkozzam össze Ravennel. Jamie pedig nem tudott sokáig haragudni rám amiatt, hogy őszinte voltam, így másfél hét elteltével ismét felhőtlen volt a viszonyunk. Miközben belemerültem a gondolataimba, a fekete hajú lány megfogta a vállamat.
 Mintha villám csapott volna belém, elhúzódtam tőle. Bizonyára ő is érezte, amit én, mivel arckifejezése döbbentté vált. Erőt vettem magamon és megszólaltam.
 - Figyelj, tudom, hogy nem indult jól a kapcsolatunk, de tudom, amit tudok, így nem akarok a barátod lenni - mondtam neki teljesen őszintén.
 - Miről beszélsz, Laycie?
 - Ne áltasd magad, hogy illesz Jamie-hez, mert én átlátok rajtad. Tudok a családodról, ráadásul a negatív kisugárzásodat már távolról megérzem, előttem nyitott könyv vagy, Raven - jelentettem ki, ő pedig hitetlenül rázta meg a fejét mondandóm hallatára. A következő pillanatban lehajtotta a fejét, mintha rosszat tett volna, én pedig felvontam egyik szemöldökömet.
 - Lehet, hogy zűrösek a szüleim, és nem mutatták ki soha az érzelmeiket, nem tudom, hogy ismerik-e a szeretet fogalmát, de én próbálok jobb lenni, tényleg - nézett rám komolyan; elszánt tekintete és rezzenéstelen aurája miatt tudtam, hogy igazat mond. 
 Felsóhajtottam. Nem akartam, hogy kiboruljon.
 Megálltam az út közepén, s körülnéztem. A diákok alig lézengtek az udvaron, mindössze pár méter választott el bennünket az iskolától, de ha most nem tisztázom a dolgokat, lehetséges, hogy örökre meggyűlöljük egymást. Végérvényesen le kellene zárnunk mindent.
 Egyszerre szólaltunk meg, mire döbbenten kaptam fel a fejem és összenéztünk.
 - Laycie, gondolod, hogy valamikor…
 - Be kell vallanom, én…
 Mindketten elgondolkodtunk, majd Raven intett a fejével, hogy kezdjem én a mondanivalómat. Mielőtt bármit is mondhattam volna, egy ismerős hang csendült fel.
 - Ti meg mit csináltok?
 Jamie állt tőlünk nem messze, mellette Avan, aki egyenesen engem nézett. Hamar elkaptam a tekintetem a fiúról, s inkább a bátyám felé fordultam.
 Raven azonban megelőzött engem.
 - Csak beszélgettünk - mondta a fiúnak komolyan, majd szuggerálva rám nézett. Bólintottam egyet.
 - Rendben van, induljunk - nyújtotta Jamie a kezét a lánynak, aki habozás nélkül megfogta és elindultak a bejárat felé. Mielőtt messze kerültek volna tőlünk, a bátyám visszanézett és elmosolyodott. Viszonoztam a mosolyt, majd a mellette lévő lányra néztem. Tudtam, hogy még hátravan a tényleges beszélgetésünk, ezúttal viszont mindenféle hazugság nélkül. Nem igazán akartam eljutni odáig, de némi idő volt még addig.
 Avan felé fordultam, aki elgondolkodó arccal figyelt engem. Zavartan sütöttem le szememet, mikor eszembe jutott a tegnap éjjel, amikor velem maradt, majd reggel nyomtalanul eltűnt. Fogalmam sem volt, miért ment el köszönés nélkül, talán csak nem akart felébreszteni. De volt olyan érzésem, hogy ki kellett szellőztetnie a fejét, hogy tisztán tudjon gondolkodni. Arra jelenleg nekem is nagy szükségem volt, mert tudtam, hogy nem kerülhetem el tovább a kellemetlen beszélgetést. Megbántottam őt.
 - Figyelj, tényleg sajnálom, ami tegnap történt - szólaltam meg kissé halkan, de időközben közvetlenül elém állt, így biztosan hallott minden szót.
 - Nem a te hibád, Laycie, hogy bizonytalan vagy. - Végigsimított az arcomon, mire lehunytam szemeimet és élveztem az érintést, melynek hatására kellemesen megborzongtam. Hirtelen nem fáztam többé, a hűvös levegő üdítően hatott rám, meleg érintésétől pedig majdnem elolvadtam. Tudni akartam, hogy mit gondol, felnéztem azokba a sötét szemekbe. Abban a pillanatban, mikor találkozott a pillantásunk, elakadt a lélegzetem.
 - De jobban kellene igyekeznem, hogy félretegyem a múltat - ellenkeztem, s próbáltam határozott lenni, de nehéz volt így, hogy pislogás nélkül Avan ónixszemeibe bámultam. 
 - Nem haragszom, Lay, ne büntesd magad emiatt, rendben van? - fogta közre arcomat, majd egy puszit hintett az orromra, amitől grimaszolni kezdtem. A fiú egyszerűen kinevetett durcás tekintetem láttán, és a következő pillanatban már ketten nevettünk együtt. Jól éreztem magam a fiúval, de ideje lenne viszonoznom a kedvességet és a törődést, amit az irányomba tanúsított, mióta megismertem. Mély lélegzetet vettem, elhúzódtam és lehunyt szemekkel közelítettem az arca felé. - Lay, te most mit… - Nem tudta befejezni, mert összeérintettem ajkainkat.
 Avan abban a pillanatban ledermedt, majd feleszmélt és átölelte a derekamat, ezzel jobban magához vonva. 
 A csók mindössze néhány másodpercig tartott, én mégis a fellegekben éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, mikor megcsókolom a fiút, de kellemesen csalódtam. Gyengéden csókolt vissza, minden tőle telhetőt megtett, hogy ez a pillanat emlékezetes legyen mindkettőnknek, és egy ideig ne menjen ki a fejemből.
 Enyhén kipirult arccal húzódtam el a fiútól, mivel fogytán volt a levegőnk, s a hideg levegő is kezdett dermesztőbbé válni.
 - Laycie, te… - Avan továbbra sem jutott szóhoz, amit megmosolyogtam, de már komollyá vált arccal folytatta - Nem kellett volna sajnálatból ezt tenned - mondta keserűen, én pedig összekulcsoltam az ujjainkat és a szemébe néztem. 
 - Nem azért csináltam - mondtam őszintén, mire a fiú arca egy pillanat alatt felderült.
 - Tehát úgy gondoltad, készen állsz, hogy megcsókolj egy idegent? - tette fel a kérdést ártatlan tekintettel, de tudtam, hogy ezzel csak zavarba akar hozni engem. - Miért nem válaszolsz? Igazam van? - kérdezte újból és újból. Végül elérte, amit akart: forróság öntötte el az arcomat, és ezúttal nem a hideg miatt. Avan jól tudta, mivel tud zavarba hozni, ami pedig rettentően bosszantó felfedezés volt számomra.
 - Én, ööö… - kezdtem bele, s elfordítottam róla a tekintetem, úgy tettem hozzá - Inkább nem mondok semmit. Nem jönnék ki jól ebből a helyzetből.
 A fiú nevetve szorította meg a kezemet, amit azóta sem engedett el, hogy megpróbáltam kihúzni az ujjaimat az övéiből. Egy halvány mosoly szökött az arcomra, majd mikor meghallottuk a figyelmeztető csengőt, összenéztünk és elindultunk a bejárat felé. Mosollyal az arcunkon haladtunk előre. Észre sem vettem, hogy valaki egy ideje ökölbe szorított kézzel, dühtől eltorzult arccal figyel bennünket az utca túloldaláról. Ha tudtam volna, akkor lelkiismeret-furdalásom lenne a tettem miatt.

8 megjegyzés:

  1. Kedves Arika!

    Ez a fejezet megint csak jól sikerült. Nehéz pártatlannak maradni a két fiú között. Én inkább Avan párti vagyok, de sajnálom, hogy Blake-nek át kell esnie ezen a szenvedésen. Fogalmam sincs, én mit tennék hasonló helyzetben. Mindene esetre kedvelem Blake-et, de még mindig Avan párti vagyok, és neki örülnék a legjobbnak.
    Jó kis dilemmát okoztál ezzel magadnak. :)
    Várom a következő részt!
    Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szemy!

      Mindig jó olvasni a véleményedet, pláne akkor, ha pozitív és őszinte gondolatokat tartalmaz. Tudom, hogy Avan párti vagy, én pedig inkább Blake-et részesítem előnyben, de nem lehet mindenki egyforma... Úgy gondoltam, hogy kellett némi izgalom és bonyodalom a két fiú köré, s végül így valósítottam meg az elképzelésemet. Pár fejezet múlva ismét olvashattok egy fiúszemszöget! Azt nem árulom el, hogy kiét. Remélem, a továbbiakban is tetszeni fog a történet alakulása!

      Puszi, Arika

      Törlés
  2. Szia Arika
    UUUUH Nagyon felkelette az érdeklődésem az egész történet. Már az elejétől fogva ki nem állhatom Ravent., szegény Faye úgy sajnálom őt. Kicsit meglepett az hogy visszatért Blake nem számítottam rá ( tudom hogy nem ebben a részben volt de mivel nem sok időm akad így nem tudok az összeshez ) Kíváncsi leszek mi is lesz pontosan Laycie-ék között Igazából mind Blaket , mind Avant megkedveltem . Nehéz lenne dönteni kettőjük között szerény személyem szerint.
    Másrészről nagyon jól fogalmazol, a helyesírásod pedig páratlan. ( amit irigyelek de csak jó értelemben ) nekem sose volt jó a helyesírásom mindig rá stresszelek így mindig elrontom. Na mind egy nem rólam van szó és végül mihamarabb várom a következő részt.
    További sok sikert kívánok. :)
    Puszi : Norah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Norah!

      Először is hálás vagyok, amiért úgy döntöttél, belekezdesz a történetem olvasásába, ráadásul egy ilyen kedves és elismerő véleményt is írtál róla. Öröm volt olvasni a soraidat! Blake és Avan tábora elhatárolódott egymástól, de akarnak olyanok is - te is közéjük tartozol -, akik nem tudják eldönteni, melyik fiú a nyerő számukra. Bevallom, nekem mindig is a rosszfiú, Blake volt a favoritom, már mielőtt elkezdtem írni a Jeges Érintést. Elég összetett jellem, de most nem fogom részletezni, milyen karakternek képzeltem el őt.
      Köszönöm az elismerést, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet mind az alaptörténet, mind pedig a fogalmazásmódom. A helyesírás már általános óta az erősségeim közé tartozott, örülök is ennek. Remélem, majd a továbbiakban is jelen leszel és figyelemmel kíséred a történéseket! :) Talán majd fel is iratkozol valamikor. Még egyszer köszönöm, hogy írtál nekem! A folytatással pedig igyekszem, ahogy tudok.

      Puszi, Arika

      Törlés
  3. Megérkeztem! :)

    Örülök, hogy végre elolvashattam hogyan alkotott egy párt Jamie és Raven. Szegény Faye-t azért sajnálom, valóban aranyosak lettek volna együtt.
    Raven és a kezdeményezett beszélgetéssel, sikerült meglepned. Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni ebből, mert annak ellenére, hogy nem igazán kedveltem, eggel a kezdeményezésével, az aurájától függetlenül érdekes karakterré tetted számomra.
    Blake pedig...szegénykém, komolyan végig kellett néznie? Nem baj, kemény fiú, majd kiheveri... :D

    Puszi, Agatha

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Agatha!

      Örülök a jelenlétednek, az meg csak tetézi a dolgokat, hogy Blake a favoritod! Először nem terveztem Faye-t is beleírni a titkos kapcsolat leleplezésébe, de magától értetődőnek tűnt, hogy Laycie-vel vannak a barátnői is. Sajnáltam szegény lányt, miközben írtam azt a jelenetet...... Raven és Laycie beszélgetésére később kerül sor, remélem, megéri várni rá. Egyébként én Ravent bírom, annak ellenére is, hogy negatív aurája van és nem a kedvesség mintaképe. Nem tudom miért, de így van. :) Blake pedig... furcsamód nem fog őrjöngésbe kezdeni, de a maga módján fogja lereagálni a történteket. Örülök, hogy megosztottad velem a véleményedet!

      Puszi, Arika

      Törlés
  4. Kedves Arika!

    Végre eljutottam odáig, hogy elolvassam az új fejezet. Mint mindig, most is jól sikerült, bár szerintem egy kicsit hamar vége volt. Szerintem Laycie-nek esélyt kéne adnia Raven-nek, biztos vagyok benne, hogy Jamie nem szívesen lenne együtt egy gonosz, rosszindulatú emberrel, nem csodálkoznék rajta, ha valójában a lány más, mint amilyennek mutatja magát. Remélem, a későbbiekben kicsit többet megtudhatunk róla is.
    Bár a Blake szemszögéből írt fejezetnek köszönhetően kicsit jobban megkedveltem a fiút, még mindig Avan párti vagyok. Szívesen olvasnék több közös jelenetet kettőjükről. :)
    Várom a folytatást!

    Swarley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley!

      A lényeg, hogy itt vagy és elolvastad a fejezetet. Örülök, hogy leírtad a gondolataidat. Ravenről igyekszem többet írni a későbbiekben, majd meglátod, mi áll a viselkedése hátterében. Laycie pedig a múltját tekintve nehezen bízik meg az emberekben, ezért olyan ellenséges Ravennel. Avanról és Laycie-ről olvasnál többet? A következő fejezetekben ők lesznek a középpontban, tehát megkapod, amit szeretnél. Remélem, a továbbiakban is tetszeni fog a történet alakulása!

      Puszi, Arika

      Törlés