7. fejezet


 Fel sem tűnt, hogy az ablakon bámulok kifelé, miközben kissé elkalandoztam. Barátnőm érintése hozott vissza a jelenbe. Levette a kezét a vállamról, miután észrevette, hogy figyelek.
 - Mondd csak, mit gondolsz Jamie haverjairól?
 Úgy döntöttem, elterelem a témát.
 - Ami azt illeti - kezdett bele furcsa mosollyal az arcán -, mind szimpatikusak.
 - Ennyi? - tettem fel a kérdést, mire vállat vont.
 - Azt hittem, nem akarsz kiselőadást hallani, ahogy részletesen jellemzem őket. De ha ezt akarod… legyen. - Tartott egy kis szünetet, majd folytatta - Dylan igazán kedves, bár nem beszéltünk valami sokat. - Bólintottam. - Látszik, hogy fontos vagy neki.
 Hogy… mi van? Ezt meg honnan vette? - gondoltam egyből. Való igaz, hogy így van, ugyanis rajtam kívül egy lány sem ment oda hozzá semmilyen hátsó szándék nélkül. Meglepődött, mikor nem ugrottam rögtön a karjaiba, hanem kedvesen rámosolyogtam. Felnézett rám. De nem akartam ismét elkalandozni, így megráztam a fejem, hogy kiűzzem a fejemből a kósza gondolatot. Ismét a világosbarna hajúra néztem, aki bólintott egyet.
 - Bradley teljes ellentéte Dylannek - osztotta meg Faye az észrevételét - Nemcsak keményebbnek látszik, de sokkal vagányabb és felelősségteljesebb is. De nem annyira, mint a bátyád - tette hozzá a végét elvékonyodott hanggal. Hirtelen rájöttem a nyilvánvaló tényre, ami eddig valamiért elkerülte a figyelmem…
 - Szóóóval - nyújtottam el az „ó” betűt - Jamie a nyerő nálad. - Kíváncsian figyeltem a vonásait, amint egy kicsivel vörösebb árnyalatot öltött az arcszíne. 
 Elmosolyodtam.
     - Miket beszélsz? Én… nem is - hadovált össze-vissza.
     - Nyugalom, látszik rajtad. - A vállára tettem a kezemet, jelezve, hogy higgadjon le. - Bármelyik pillanatban jöhet a tanár úr. Hamarosan becsengetnek. - Abban a röpke percben szólalt meg a csengő. - Látod, nyugalom!
 Vonakodva bólintott.
 - Jó lenne, ha nem hangoztatnád - jelentette ki csendesen, amint belépett a magyar tanár.
 Nem gondoltam volna, hogy ennyire „kedveli” a fekete hajút - de úgy látszik, ez a gyenge pontja a lánynak. Határozottan bólintottam. Tisztában voltam vele, hogy elvárt egy baráttól, hogy tartsa a száját. Barátnőm helyében én is ilyen hevesen reagáltam volna. A világon semmiért sem akarnám beismerni, hogy igenis tetszik a srác. Mondjuk, nekem jóval bonyolultabb a gondom.
 Az egyetlen szerelmem, akiben jobban bíztam, mint saját magamban, elárult engem. Ráadásul Blake meghalt - legalábbis haldoklott - a szemem láttára. Képtelen voltam felfogni az összes információt vele kapcsolatban. Abba valahogyan beletörődtem, hogy vámpír, de… ezt az érzést, a hatalmas csalódást nem tudom kiverni a fejemből, akárhogy is szeretném. Eldöntöttem, hogy számomra Blake nem létezik többé. Fájdalmas dolog belegondolni, hogy talán már nem él, de nem érdekel. 
 Olyan mértékben elárult engem, amiért nem tudok neki megbocsájtani. Becsapott engem, az elejétől kezdve megjátszotta magát, majd egy váratlannak tűnő pillanatban hátba támadott. Azt a személyt, akit állítólag szeret. Engem.
 Hirtelen könnyek szöktek a szemembe, amiket gyorsan letöröltem. Órán vagyok, nem hagyhattam, hogy feltűnjön bárkinek is valami. Még Faye-t sem akartam terhelni a gondjaimmal. Ő nem tudta, min mentem keresztül, és miért költöztem ide. Idővel meg fogja tudni, de egyelőre még nincs itt az ideje annak, hogy elmondjam.
 Valami baj van? - írta a papírra padtársam. 
 Tehát észrevette, gondoltam. A szemem sarkából ránéztem, de alig észrevehetően megráztam a fejemet. Jól vagyok. Azzal odacsúsztattam elé a papírfecnit. Széthajtotta, aztán pedig elolvasta. Oldalra billentette a fejét, mintha erősen koncentrálna. Talán vicces lett volna a helyzet, ha éppen nem azon gondolkodtam volna, hogy mit vétettem a Sors ellen, amiért ilyen kegyetlen velem. Merthogy valamivel magamra haragítottam, abban biztos voltam.
 - Tehát ki tudja a választ? - A tanár úr tekintete megállapodott rajtam. - Hallotta, hogy mit kérdeztem, Miss. Rollson? - kérdezte, mire bólintottam. Látszott rajta, hogy nem nagyon hitt nekem, ezért folytatta - Akkor… tehát a válasz?
 - A költészet lényege az érzék fölötti, vagy mondjuk minden érzék összhangzásából eredő elgondolás - lényege mindent együttvéve, aminek testet ad forma és művészet. - Hibátlan válaszadásom után meglepődött - nem hitte volna, hogy tudok válaszolni -, majd egy bólintás kíséretében visszafordult a táblához. 
 A diákok halkan suttogtak egymás között, gondolom, őket is sikerült ledöbbentenem. Tudtam, hogy rólam van szó, de nem törődtem velük. Az ablak felé fordultam.
 Az óra hátralevő részében az anyagra figyeltem, kizárva minden más gondolatot a fejemből. Sosem szerettem elmélyülten gondolkodni. Még szerencse, hogy nem tudok más gondolataiban olvasni, így legalább viszonylag nyugodtan tudom tűrni az energiákat. Voltak, akik minden figyelmüket a tanárnak szentelték, viszont a csoport többségét nem igazán érdekelte a tanár úr szónoklata - egymás között beszélgettek a padban. Azért legalább tehetnének úgy, mintha oda figyelnének a leckére, de nem… Egy kis érdeklődést sem mutatnak az anyag iránt, nem hogy még az iránt, amit a tanár magyarázott.
 Nem sokkal később - nekem perceknek tűnt - kicsengettek. A diákok egyből felkapták a könyveiket, majd amint a tanár kilépett a teremből, ők is hasonlóan cselekedtek. Nem értem, miért sietnek ennyire. De ez nem az én gondom, gondoltam egy vállrándítás kíséretében.
 - Jössz már, Laycie? - kérdezte Faye érdeklődve.
 - Persze, gyorsan összeszedem a cuccaimat. - Azzal barátnőm után hagytam el a termet. 
 A folyosóra érve sokan megbámultak, de különösebben nem érdekelt. Már kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy a figyelem középpontjában vagyok. Bár kicsit frusztráló. Nem törődve a bámuló tekintetekkel, követtem Faye-t az udvar felé. 
 Ott nem volt olyan zaj, mint a folyosón, aminek örültem. Nem lett volna jó, ha itt is hasonló nagy lenne a nyüzsgés, mint amilyen nagy volt odabent.
 - Lindy-nek valahol itt kell lennie - mondta barátnőm elmélázva. 
 Szemét körbejáratta az udvaron, és végül meglátta. Követtem a tekintetemmel, és tényleg ott volt. Ott üldögélt a lépcsőn és a leckéje fölött hajolva írogatott valamit. Odasétáltunk hozzá, majd leültünk mellé, és érdeklődve figyeltük azt, hogy mit ír.
 - Csak azt ne mond, hogy már kész is vagy - mondta anélkül, hogy felnézett volna. 
 Felvontam a szemöldököm. Nem értettem, miről beszél.
 Faye viszont látszólag elgondolkodott Lindy kijelentésére. Tehát ő értette a célzást, velem ellentétben. Akkor velem is megoszthatná, mert elég zavaró tud lenni, hogy olyasmiről beszélnek, amiről halvány fogalmam sincs.
 - Természetesen - felelte pár perccel később, mire Lindy felnézett a füzetéből. Érdeklődve figyelte a lányt - még az írást is abbahagyta. 
 - Engem is beavatnátok a dologba? - szóltam közbe.
 - Hát persze, Laycie - mondták kórusban, mire megforgattam a szememet. Nem törődve a reakciómmal, világosbarna hajú barátnőm folytatta: - Tudod, a történelem esszére gondoltunk. Amit a jövő hét végéig kell beadni - tette hozzá a végét.
 Kijelentése hallatán lefagytam. Ezt… nem hiszem el! Teljesen kiment a fejemből az esszé, gondoltam elhűlve. Nem tudtam eltüntetni arcomról a kétségbeesést, ami a lányoknak is feltűnt.
 - Tehát te hozzá se kezdtél - jelentette ki barátnőm. Próbáltam tagadni, de felesleges volt. Kiismertek már annyira, hogy tudják, amikor nem akarok valamiről beszélni. De ez más volt. Látszott rajtam, hogy még hozzá se álltam az esszének. Ráadásul a téma sem állt közel hozzám: A felvilágosodás kora.
 Egy kérdőívet is kaptunk az anyaghoz, amit az esszé mellé még ki kellett töltenünk. Mindkét részre fél jegyet kapunk, ami összességében a félévi osztályzat egyharmadát adja. Feltétlenül találnom kell egy könyvtárat, valamint egy társat, aki segít nekem a kutatásban és a kérdőív kitöltésében. A lányokat nem kérhetem, ugyanis mindkettejüknek volt már tanulótársuk. Az enyém pedig a bátyám lett volna, de kiderült, hogy rokon nem lehet, így egy másik partnert kell találnom…
 Sóhajtottam, közben kattogott az agyam, hogy mitévő legyek. Az ellenkező nemből kell keresnem valakit, aki elvállalja, hogy segít. Ez azért nem olyan egyszerű feladat. És… csak alig egy hetem van ahhoz, hogy végezzek az esszével, a kérdésekkel. 
 Igazából nem lenne szükségem senkire, mert akármikor meg tudtam volna írni egy esszét, de fent kell tartanom azt a látszatot, hogy normális vagyok.
 - Ajánlanám, hogy a könyvtárban kezd a keresést - vetette fel Faye. 
 - Köszönöm, máris nekiállok. - Azzal felálltam és egy intés kíséretében elsiettem. Hamarosan odaértem a könyvtárhoz, és keresgélni kezdtem a könyvek között, ráadásul még a könyvtáros is segített, amiért hálás voltam a fiatal nőnek.

8 megjegyzés:

  1. Olyan rövid lett... :/ De tetszett :) Reménykedek, hogy Avan lesz a tanulótársa!!! <3 ��❤ Olyan cukik lennének!!!!! <3
    Nagyon kíváncsi vagyok hogy mi történt Blake-kel!!! Azért remélem túl élte és megmagyarázza a dolgokat Laycie-nek!
    Várom a kövi részt!!!!!!! :)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Laura!

      Ismét jól esnek a szavaid, köszönöm az elismerést! :) Van ötletem arra, hogy fedjem fel a homályba merült részleteket, de egyelőre azon vagyok, hogy magamban letisztázzam Blake visszatérésének a körülményeit. (Igen, túlélte, de ennél többet nem árulok el.)
      A következő fejezetben kiderül, hogy kivel fog egy párban lenni, remélem, hogy meglepődsz és örülsz is egyben. Jelenleg úgy tervezem, hogy lesz egy hét kihagyás a rész feltevését illetően, de még nem tudom biztosra. Köszi, hogy írtál!

      Puszi, Arika

      Törlés
  2. Kedves Arika!

    Ez a fejezet egy picit tényleg rövid lett, de az is lehet, hogy csak azért tűnik annak, mert gördülékeny a stílusod, és az ember gyorsan a végére ér. Különben tetszett, ismét jó fejezetet hoztál össze. Kíváncsi vagyok, pontosan mi történt Blake-kel. Remélem, hogy Laycie tanulótársa Dylan lesz, szimpatikus a srác, szívesen olvasnék többet róla. :)

    Ölel, Swarley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley!

      Hm, most hogy ketten is mondjátok, talán van ebben némi igazság...... Talán tényleg rövidebb lett az eddigi fejezetekhez képest, a folytatást cserébe igyekszem hosszabbra megírni! :) Mint említettem, Blake csak több fejezet után fog felbukkanni, tehát egyelőre arra várnod kell. Örülök, hogy ismét elnyerte a tetszésedet a fejezetet, illetve olyan reakciókat váltottam ki, amilyet akartam. A jelenlegi mottóm: türelem rózsát terem.

      Puszi, Arika

      Törlés
  3. Drága Arika!

    Végül elolvastam a történetedet. (Ugye ajánlottad a múltkor) És nem kellett csalódnom. :) Nagyon ötletes, fantáziadús sztori. Nagyon tetszik az alapelgondolás. Továbbá a stílusod is letisztult, gördülékeny, amitől az ember hosszú oldalakon át tudná olvasni az írásodat. :) Gratulálok, mert találkoztam már olyannal, ami kicsit nehézkes volt. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan bonyolítod még jobban a szálakat, és mi fog még itt történni. Egy biztos, én jövök és olvasom. :)
    Tehát minél több fejezetet, és minél hosszabbakat! :)
    Hajrá!

    Üdv: Szemy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szemy!

      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! A Jeges Érintés írása számomra egyfajta kikapcsolódás, örömforrás. Képes vagyok elmélyedni a történésekbe, mindenbe beleélem magam, s igyekszem hűen megfogalmazva tükrözni a gondolataimat. :) Nagyon jól esnek a szavaid, jó érzés olvasni, hogy ennyire megfogott a történetem. Csak örülni tudok, hogy így gondolod! A 8. fejezet hosszabb lesz, ígérem!

      Puszi, Arika

      Törlés
  4. Drága Arika!

    Amikor elkezdtem olvasni, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a végére érek. Lehet nekem tűnik csak úgy, de kissé rövid lett viszont tetszik, hogy egy ilyen részt is beleírtál, amikor a Blake téma nem nagyon jött fel. Miközben olvastam, teljesen belefeledkeztem a külvilágba - még mindig lenyűgöz az írásmódod.

    Puszi, Alice.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alice!

      El sem hiszed, mennyire hálás vagyok az elismerő szavaid miatt. Meg vagyok hatva, hogy ennyire odavagy a történetért, az írásmódomért, mindenért. :) Elárulom, hogy eredetileg nem ez a fejezet hosszúsága, kettő fejezet felel meg egynek nálam, de más wordben, mint itt, ezért a felét töltöm fel ide. Remélem, a folytatás is elnyeri a tetszésedet!

      Puszi, Arika

      Törlés