14. fejezet


 Raven Feehannal való találkozásom óta most jelent meg először őszinte mosoly az ajkamon. Mikor az első tanítási napomon az osztálytermünk előtt olyan lekezelő stílusban szólt hozzám, volt egy olyan érzésem, hogy sosem fogok örülni a lány jelenlétének, mert mindig is taszítani fog a lénye… a kisugárzása. Azonban az elméletem megdőlni látszott, hiszen jelen pillanatban valóban örültem Raven váratlan megjelenésének.
 Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem, de mivel ő is - bizonytalanul ugyan, de - elmosolyodott, biztosra vettem, hogy a bátyámról akar beszélni.
 - Mit szeretnél? - kérdeztem rá nyíltan, mire a lány zavartan tűrte egyik ébenfekete tincsét a füle mögé, ami kilógott a gondosan felkötött copfjából. A megjelenése most is kifogástalan volt, ahogy mindig, mikor láttam őt. Egy passzos farmernadrág volt rajta, felette egy királykék, két oldalán mélyen felhasított szoknyával. Felsőtestén szűk, cipzáros mellényt viselt. A nyakában egy kör alakú üvegkristály lógott, karjain több félkörből álló karkötőt viselt. Az összkép ismét lehengerlő volt. Nem is értem, Jamie miért nem kezdett el érdeklődni Raven iránt, hiszen igazi szépség volt.
 Még mindig magam alatt voltam az aurával nem rendelkező idegen fiúval való találkozásom miatt, így próbáltam a lány mondandójára koncentrálni, kevés sikerrel. 
 Ravennek is feltűnt szótlanságom, amit szóvá tett. Túlzott kedvességének biztosan van valamilyen oka.
 - Történt valami? Eléggé gondterheltnek és ijedtnek látszol - állapította meg az arcom tanulmányozása közben, mire vállat vontam.
 - Semmi komoly, ne törődj vele - mosolyogtam rá, és újra feltettem korábbi kérdésemet. - Mit szeretnél?
 - Jamie-ről lenne szó - bökte ki rá egyáltalán nem jellemző visszafogottsággal, amin nem kicsit lepődtem meg. Fogalmam sincs, miért viselkedik így hirtelen, nem ilyen szelídnek ismertem meg - már amennyire ismerem őt… Biztató pillantást küldtem felé, ezért kisvártatva folytatta. - Szeretném felhívni magamra a figyelmét, de eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt, és mivel ő a féltestvéred, talán van valami tipped.
 - Megmondom az igazat - kezdtem bele -, szerintem semmi esély arra, hogy felfigyeljen rád mindaddig, míg nem adod önmagad - mondtam a szemébe a kíméletlen igazságot, mire döbbentté vált a tekintete. Nem ilyen válaszra számított. - Jamie azokat a típusú lányokat kedveli, akik nem játsszák meg magukat és az igazi énjüket adják.
 - Nem hiszem, Laycie, hogy érteném, amit mondasz… Kifejtenéd, ha lehet? - kérdezett vissza színtelen hangon, mire lemondóan sóhajtottam.
 Igazán jól megy neki a színészkedés… Lefogadom, tényleg nem tűnik fel neki, hogy szerepet játszik. Közelebb léptem Ravenhöz, majd a vállára tettem a kezemet.
 - Érzem, hogy több van benned, mint amit a világnak mutatsz, Raven - jelentettem ki halkan, hogy rajta kívül más ne hallja, amit mondani akarok. - Meg kell változnod, hogy elérd az összes célodat. Sejtem, hogy áll valami annak a hátterében, hogy az elutasító és egyben borzalmasan kedveskedő viselkedéseddel próbálod palástolni a valódi személyiségedet, amit - valamilyen okból kifolyólag - nem akarsz másoknak megmutatni - vetettem fel az ötletemet. - El kellene ezen gondolkodnod. Hiszem, hogy végül te is ráébredsz erre - fejeztem be.
 Az ébenfekete hajú nem tudta leplezni, mennyire váratlanul érte a mondandóm. Búcsúzóul még megveregettem a vállát, és nyugodt léptekkel indultam el a folyosón. Az udvar felé vettem az irányt, ahol barátnőim tartózkodtak a reményeim szerint, mivel ez a szünet volt a leghosszabb a mai nap folyamán. Összesen fél óráig tartott.
 A feltételezésem részben igaznak bizonyult, mikor megláttam az egyik fa árnyékában lévő padon ülve a világosbarna hajú barátnőmet. Elmosolyodtam, majd miután leértem az udvarra nyíló lépcsőről, egyenesen Faye-hez sétáltam. Furcsamód Lindy nem volt vele, így arra következtettem, hogy órán van, esetleg külön foglalkozáson vesz részt, így nem tudott jönni. Mikor odaértem barátnőmhöz, észrevettem, hogy a lány nem volt egyedül. Dylannel beszélgetett, aki a fának támaszkodva állt Faye-től nem messze. Elmosolyodtam.
 - Srácok, sziasztok! Milyen rég láttalak, Dylan! Az elmúlt héten nem voltál a suliban - mosolyogtam rá a fiúra, aki sármos mosolyra húzta a száját.
 - Ezek szerint hiányoztam? - tárta szét karjait, mire fejcsóválva öleltem át gyermekkori barátomat. 
 - Tudod, hogy igen. Évekig nem találkoztunk, azt sem tudtam, mi van veled - dorgáltam meg és játékosan beleütöttem a vállába. - De mivel itt vagy és én is… gyakran látni akarlak - mondtam és újból Dylan karjai között találtam magam. 
 - Ma már a második fiúval látlak ölelkezni, húgi, ez nem illendő - csendült fel az ismerős bariton, ami a bátyámhoz tartozott. 
 Hirtelen öntött el a düh, mikor felidéztem magamban az alig pár órája történteket, az Avannal való beszélgetésem. Nem tudtam rájönni, honnan vette, hogy a szomszédfiúval bizalmas közelségbe kerültem… Bizonyára az ablakból figyelhetett bennünket… Amennyiben így történt, nem volt joga titokban leskelődni, míg Avannal beszélgettem a köztük történt eseményekről.
 Nem gondolkodtam, inkább ösztönös cselekedet volt, mikor lendítettem a kezem és egy pofon csattant Jamie arcán. Meghökkenve nézett rám, miközben a fájó ponthoz érintette a kezét.
 Faye halkan sikkantott egyet, Dylan is megütközve nézett rám, de ismert már annyira régebbről, hogy tudja, ok nélkül nem teszek semmit. Rájött, hogy a cselekedetem mögött kell lennie valaminek. Megérdemelte a bátyám a pofont, igazából még többet is, de ez nem az én ügyem volt. Avannak kell lerendeznie vele mindent. Remélem, tisztában vagy vele, miért kaptad ezt tőlem, bátyó.
 Dylan továbbra is szótlanul állt, mindössze két lépéssel közelebb jött hozzánk. Faye rám nézett.
 - Ez meg mi volt, Laycie?
 - Jamie-t kérdezd. Ha mégsem mondaná el, akkor legyen elég annyi, hogy jogosan kapta az előbbit… - fordítottam hátat a kis társaságnak, s indultam volna vissza a folyosóra, mikor egy hang megállított. Számítottam rá, hogy Jamie megjegyzést tesz.
 - Miért? - Nem kertelt, egyenes kérdést tett fel, amire őszinte választ várt. Azt hittem, már kitalálta, miért pofoztam meg, de ezek szerint nem jutott el az agyáig a cselekedetem oka.
 - Mit miért? Nem tudod, mivel érdemelted ezt ki?
 - Nem erről van szó - rázta meg a fejét és rövid ideig bűnbánóvá vált a tekintete. Érdeklődve néztem a bátyámra, s vártam, hogy pontosítsa a kérdését. Hamarosan újból megszólalt. - Tudom, miért reagáltál így, csak azt nem értettem, hogy Ő miért nem jött veled és mosott be nekem néhányat. - Egyből tudtam, kire gondol. Komor tekintetéből azt szűrtem le, hogy megbánta a történteket. Akkor miért nem beszélt Avannal? - fordult meg a fejemben a logikusnak tűnő gondolat.
 Jamie megrázta a fejét, én pedig úgy éreztem, ideje választ adnom a kérdésére. Elpárolgott a dühöm.
 - Hidd el, az is meglesz előbb-utóbb… de ha engem kérdezel, szerintem egy ideig kerüld Őt, a saját érdekedben és Avanéban is. - Azzal lezártnak tekintettem a témát és folytattam utamat a folyosó felé. - Otthon találkozunk a tanítás után! - mondtam hátra sem nézve, és felvonultam a lépcsőn.

 A tanítás hamar eltelt, legalábbis számomra, aki az órákat úgy ülte végig, hogy nem figyelt az elhangzottakra. Egész délelőtt azon járt az agyam, hogy tudnám kibékíteni a bátyámat Avannal. Bár annak jobban örülnék, ha valamelyikük nyitna a másik felé, így könnyebb lenne elrendezniük egymás között a nézeteltéréseiket. Még mindig nem értettem, miért nem akart Jamie bocsánatot kérni az éjfekete szeműtől, vagy legalább miért nem próbált meg magyarázkodni… Ha beszélgetést kezdeményezett volna, most a dolgok nem itt tartanának.
 A jelen állás szerint Avan haragszik Jamie-re és az első szerelmére a történtek miatt. Azt azonban nem igazán értettem, Vyolette mit követett el…
 Nem tehet arról, hogy elfelejtette őt, hiszen emlékezetkiesése lett a balesetet követően. Véletlen volt, elmélkedtem.
 Mivel nem volt kedvem egyenesen hazamenni, így inkább kerülő úton mentem. Nem akartam összefutni egy ismerőssel sem. A Ravennel való beszélgetésem óta messziről került a lány, amit meg tudtam érteni. Végtére is az igazság fájdalmas, és én pontosan azt tettem, amit helyesnek éreztem: közöltem vele a valóságot. Nem akartam, hogy tévhitekbe ringassa magát, ami a bátyámat illeti. Ha nem változik meg, esélye sem lesz közel kerülni a tengerzöld szemű fiúhoz.
 Ahogy elgondolkodtam, észre sem vettem, hogy leléptem a járdáról és elindultam át az úttesten.
 - Figyelj oda! - hallottam egy hangot nem messze tőlem, majd a következő pillanatban valaki félrerántott a vészesen közeledő autó elől. A megmentőmet látva a fejembe nyilalló érzés ismét elfogott. Azonban mikor köszönetet mondtam volna - tulajdonképpen megmentette az életemet -, elengedte a derekam és hátat fordított nekem.
 Távolodó alakját figyeltem, és azon kezdtem töprengeni, miért távozott ilyen hamar a helyszínről.
 Ne is gondolj az idegen fiúra - korholtam le magam gondolatban, miután leporoltam a nadrágomat és az utcasarok felé pillantottam, ahol percekkel korábban állt. Fogalmam sincs, miért érzem azt, hogy az új idegennek köze van Blake-hez… 
 Talán azért, mert egyetlen ember - akiről kiderült, hogy mégsem az - nem rendelkezett aurával, és az Blake volt - válaszoltam meg egyből a magamban feltett kérdést, s egészen hazáig az idegen fiún járt az agyam…

8 megjegyzés:

  1. Drága Arika!

    Hűha. Nem is számítottam rá, hogy ilyen hamar új résszel örvendeztetsz meg minket. :) Teljesen le vagyok maradva tőled, ideje lenne behoznom a lemaradást. :P
    De nagyon örültem, amikor megláttam az új frisst, ami megint nagyon jó lett.
    Rendesen bontakoznak ki az események, és mindig van valamilyen váratlan fordulat. Úgy látom, bimbózni fog egy új szerelem (Raven&Jamie) Reménykedek a legjobbakban náluk. És végül megjelent a várva várt rész, amelyről én annyit kérdezősködtem. Tehát Blake vissza fog térni. Oké, ezzel el is oszlattad minden reményemet Laycie-re és Avanra. De sebaj, nagyon kíváncsi vagyok, hogy Laycie, hogyan birkózik meg ezzel az új Blake-kel, vagy egyáltalán van-e számukra esély.
    Mondjuk az a pofon Jamie-nek egy kicsit teátrálisra sikeredett, de egye fene, ha Laycie pofozkodni akart. :D
    Nagyon várom a következő részt!

    Sok puszi, Szemy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szemy!

      Nem igazán jöttem rá, mit értesz az alatt, hogy le vagy maradva tőlem, ezt majd megkérdezem levélben. Igyekeztem időben meghozni a folytatást, és szerencsére most rengeteg ötletem van a következő részhez, így reményeim szerint azt is időben fogom hozni. :)
      Ravennel kapcsolatban döntésképtelen vagyok, de talán idővel kitalálom, hogyan változzon meg..... Blake még egyelőre "nem tér vissza", jobban mondva Laycie nincs tisztában a kilétével. Érdekesnek találom, hogy mit gondolsz a Jamie-nek adott pofonról. Talán kissé túlzásba estem, de ezt nézd el nekem. :) Köszi, hogy írtál és mindig elmondod az őszinte véleményed.

      Puszi, Arika

      Törlés
  2. Kedves Arika!

    Éljen, új rész! Már nagyon vártam és ismét nem okoztál csalódást. Nagyon megszerettem a történetet. :)
    Kíváncsi leszek, hogy alakulni fog-e valami Raven és Jamie között, szerintem érdekes párost alkotnának, szívesen olvasnék kicsit kettőjükről, de persze te mozgatod a szálakat. :)
    Különben nem tudom miért, de én nagyon bírom Dylan karakterét, sajnálom, hogy keveset szerepel. =/
    Már várom, hogy mi lesz Laycie reakció, mikor rájön, hogy ki is ez a titokzatos idegen. :D
    Hamar hozd a folytatást! :)

    Swarley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley!

      Annyira jó azt látni, hogy ennyire a szívedhez nőtt a Jeges Érintés. Köszönöm! A Raven-Jamie párossal kapcsolatban egyelőre még nem hoztam döntést, de a jövő hétig igyekszem valami megoldást találni. Dylan számomra kissé közömbös karakter - talán ez magyarázza azt, hogy nem szerepel gyakran a fejezetekben.
      Laycie reakcióját már elterveztem, az újbóli találkozást, mindent. Viszont annyit elárulok, hogy ugrani fogunk az időben valamennyit, és csak "később" jön el a váratlan találkozás. Ennél többet nem mondok. Türelem és mindenre fény derül! :) Örülök, hogy ismét megtiszteltél a jelenléteddel és ilyen lelkes olvasó vagy!

      Puszi, Arika

      Törlés
  3. Bár pár résszel igen le voltam maradva, de ITT VAGYOK! :) És csak ámulni tudok! Elképesztő fordulatok, döbbenetes jelenetek és egyre kíváncsiság fokozó pillanatok. Gratulálok!

    Ravennel kezdek megbarátkozni, egyre furább, hogy az utóbbi időben a rosszfiúkkal/rosszlányokkal békülnek ki a viszonyaim a történeteknél/félmekben. Fura. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a titokzatos idegen. Remélem tényleg az akit sejtek és így még érdekesebb ez az Avan és Laycie viszony...ami van, vagy talán nincs? Elképesztően kíváncsi vagyok. Remélem a későbbiekben még sok szó fog esni a lányról, aki Jamie és Avan közé ékelődött és talán még fel is bukkan, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. :)
    Egyébként muszáj megjegyeznem, hogy az idő múlására nagyon figyelj oda. Lehet bennem van a hiba és nekem nem tűnt fel, hogy egy hét múlt el, illetve reggel késésbe van a lány, de bemennek beszélgetni Avannal a terembe és utána mikor a barátnőit keresi 30 perces szünet van. Tényleg lehet, hogy csak én voltam figyelmetlen, de én azért javaslom, ezekre figyel oda! :)

    Továbbra is nagyon, nagyon szuper a sztorid, sok puszi, Agatha

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Agatha!

      Ahogy eddig is, jó érzéssel tölt el, mikor olvasom a nekem szánt soraidat. Egyszerűen kicsattanok az örömtől a sok-sok dicséret miatt! Annyira jó látni, hogy ennyire megfogott téged a Jeges Érintés, és ez az idő múltával sem változik. :) Raven és Jamie, illetve Laycie és Avan kapcsolata még változni fog, illetve hamarosan (1-2 fejezeten belül) ismét fel fog bukkanni a titokzatos idegen is. Tartogatok még meglepetéseket, váratlan fordulatokat, remélem, hogy továbbra is ennyire élvezni fogod a történetet és türelmetlenül várod a folytatást. :)
      Az idő múlására valóban nem figyeltem, ha nem írtad volna meg, észre sem vettem volna. Tényleg túl gyorsan zajlottak az események, köszönöm, hogy rávilágítottad erre a figyelmem! Mindenképpen átírom azt a részt! A folytatás hét közepén érkezik!

      Puszi, Arika

      Törlés
  4. Drága Névrokon!

    Itt vagyok. Későn, késve, bűntudatosan, de hála az égnek ide is eljutottam.
    Először is. Hagy dicsérjem meg az új kinézetet, remek munkát végzett bárki is csinálta!
    Másodjára. Hagy dicsérjem meg ezt a fejezetet is, remek munkát végeztél! De tényleg.
    Őszintén megmondom, hogy kissé csalódtam Jamieben, és most már valamennyire megértem, hogy Avan miért viselkedik úgy ahogy.
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lehet az a bizonyos idegen, és, hogy sejtésem beigazolódik-e, vagy sem. Remélem igen, mert akkor csak még jobb lenne a történet! (Ha ez egyáltalán lehetséges)
    Még egyszer gratulálni szeretnék ezért a csodás fejezetért, megint csak hoztad a formád!

    Legyen szép napot!
    Ari xx

    P.s.: Majd nézz bele a postaládádba :)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Aria!

      Megtisztelt már pusztán a lélekjelenléteddel is, egyáltalán nem kell ennyire magasztalnod. Bár hozzáteszem, hogy kimondottan jó érzés olvasni az elismerésedet és a tudat, hogy ennyire pozitív véleménnyel vagy a Jeges Érintésről - illetve a fogalmazásmódomról - mindennél többet jelent nekem!!! De tényleg. Nem tudom elégszer ismételni magam: köszönöm, hogy itt vagy újra és újra és megfogalmazod a kritikádat, drága! :)
      Jamie-t direkt hoztam ilyen helyzetbe, abból indultam ki, hogy ha már bűnt követett el a múltban, és nem akarta helyrehozni, hát legyen lelkiismeret-furdalása és dolgozzon meg a megbocsájtásért! Majd történnek dolgok a fiúkkal kapcsolatban. :) Az idegenről van egy sejtésem, hogy kit gondolsz, majd e-mailben várom, kire tippelsz. :) De nem árulom el, hogy igazad van-e. Köszönöm még egyszer a "rajongó" szavaidat, drága!

      Ui.: Fordítva történt, a leveled alapján láttam, hogy írtál megjegyzést.

      Neked is hasonlókat kívánok!
      Puszi, Arika

      Törlés